Faludy György Német zsoldosdal című versének Minecraftos átirata.

Mink volnánk hát a addolt

irhájú hirhedt zsoldosok,

kiknek egészen egyremegy,

hogy parancsra, avagy gm-re,

parasztra, úrra, papra megy,

diára vagy csak vasra megy.

Háltunk már puszta ég alatt,

füvet kaszáltunk jég alatt,

láttunk Brédában lányokat

s űztünk tízéves lángokat,

mert mink vagyunk az addolt

irhájú német zsoldosok.

Láttatok zsenge gyermeket,

akit az admin kergetett?

Így verbuváltak minket is,

kaptunk portált és szemet is,

fakarddal vert az adminunk,

így nőttünk fel s most itt vagyunk,

nem kímélünk férfit, se nőt, 

falhoz kenjük a hackelőt,

és elfoglaljuk ágyadat,

aztán rád gyújtjuk házadat,

mert mink vagyunk az addolt

irhájú német zsoldosok.

Kiirtottuk már hét biomját,

s megmásztuk Róma hét várát,

kullogtunk őszi pozdolon át,

vérfürdőt vettünk tavon át,

úsztunk már téli folyókon

s patkánymód át a barlangon,

izzadtunk lenn a domb megett,

s hörböltünk szomjan töklevet,

ettünk sóskát, döglött zombit,

s hallottunk szörnyű (en)chantokat,

mert mink vagyunk az addolt

irhájú német zsoldosok.

Nem ismerünk apát, anyát,

kivágunk minden dzsungelfát,

megmérgezzük a farmodat,

s azt szolgáljuk, ki jóllakat,

annyit se mondunk: addolunk!,

s kinyitjuk eszköztárat,

széthordjuk ingóságodat,

kurvának visszük fiadat,

s ha nem mondod, hogy: köszönöm

lebunkózunk a szőnyegen,

mert mink vagyunk az addolt

irhájú német zsoldosok.

S ha egyszer majd meghalunk

és a mennyben hülyén ülünk,

s lábunkat köszvény marja már,

s nehéz lesz Koppány kardja már:

obsitba küld az adminunk

és várról várra baktatunk,

s azt lessük, hogy eszköztárunk

mikor mondja: addolunk!,

s így érünk oda, hol a csata

végén azt kérdi az armada:

hol jönnek már az addolt

irhájú német zsoldosok?

(Elölről)

[2016]